Eddig esett, most meg bejött a nagymeleg. Nem jó ez így. Nincs átmenet. Na persze jobb mint a hetekig tartó eső. Amiben persze az a rossz, hogy nem lehet tudni, mondjuk mint a trópusokon, hogy meddig tart... Hanem egyszer csak vége, és onnantól jön a nagymeleg...

De most legalább süt a nap, és jobb az ember hangulata.

Napsütéses izmiri 31 fokból hazatérni az esős, borongós budapesti 13 fokba nem esik valami jól. Most is zuhog, hangosan kopog a tetőablakon.

Rossz érzés így hazajönni. De vigasztalom magam azzal, hogy hamarosan talán jobb idő lesz :)

Nagyon jó volt Izmirben, Törökországban. Kellemes volt a meleg, a napsütés. Nagyon jó volt a szálloda (Mövenpick Izmir Hotel), remek a reggeli, kellemes a munka, és természetesen a vacsorák is.

Egyik este elmentünk egyet sétálni, és keresni egy valódi Kumrucu-t, ami az olyan büféknek a neve, ahol eredeti Cesme-i kumru szendvicset árulnak. Találtunk is, és jól bevacsoráztunk: fejenként két szendvics + a kihagyhatatlan Ayran (enyhén sós, vizes joghurt). Ez a kettő így fejedelmi volt. Egy kicsit megidézte a tavalyi Cesme-i hétvégét :)

És hogy itthon is legyen valami emlék: utolsó este elszaladtunk a bazárba, és beszereztük a szokásos rágcsálnivalót: pisztáciát. Legalábbis ebből a célból mentünk. Aztán lett belőle majdnem 4 kilogramnyi mindenféle: pisztácia, sós mogyoró, kétféle mazsola, törökmogyoró, kesudió, és még finom füge is. Kb. fél óráig válogattunk, és kóstoltunk ami itt természetes: mindent meg lehet sőt meg kell kóstolni, és utána lehet rendelni. Az árak: nagyon kellemesek, érdemes vásárolni.

Természetesen ez a mennyiség okozott némi galibát a becsekkolásnál, mert a kézipoggyászaink túl voltak a megengedett 8 kg-os határon, de aztán olyan nagyon szépen néztünk a személyzet szemébe, hogy felengedték a fedélzetre. Hogy ennek mi volt az előnye? Nem kellett várni Budapesten a csomagjainkra.... ott mindig sokat kell várni.

Csak majd azt kell megállnom, hogy ezt a mennyiséget ne egyem meg egyetlen este alatt :)

A májusi esős idő után (vagy alatt) napsütésre, tengerparti látképre, és melegre ébredni nem rossz dolog...

Aztán egész nap napsütésben lenni, és figyelni ahogy a hőmérő higanyszála megragad a 31 fok körül... megint csak nem rossz :)

Jó hely ez a Törökország, és jó ez a meló. Vannak árnyoldalai, de lemenő napnál finom török ételeket kóstolgatni, minden reggel a tengert nézni az öbölben, és ropogós eperrel fejezni be a reggelit a Mövenpick szállodában... priceless :)

Ezt látom a szobámból reggelente :)

Két hete Campulung, Romániában jártam, üzleti úton.

A hazaút előtt, a cég tulajdonosa, mielőtt kivitt volna a bukaresti reptérre, tett velünk egy városnéző nagy kört. Sosem voltam még Bukarestben. 

A város érdekes. Elsőre nem is olyan rossz. Persze nem láttam mindent, csak autóval mentünk egy elég nagy kört. De alapvetően két részre osztanám: a lakótelepes részre, és a régi történelmi részre, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Ez a része olyan, mint a mi Andrássy útunk, és környéke: régi villák, sajnos legtöbbje rossz állapotban. A rendszerváltás után visszakapták az eredeti tulajdonosai,  de arra már nincs pénzük, hogy rendberakják.

A lakótelepi részről meg csak annyit, hogy ennek fényében a mi panelházaink, a kavicsos külsejükkel egészen tetszetősek, és 30 év után is elfogadhatóak.

Aztán ott van a "Nép háza". Ezt még a nagy Diktátor építette. Én még képen sem láttam sosem, de amikor a valóságban megláttam, azért elállt a szavam. A világ második legnagyobb épülete, a washingtoni Pentagon után. Elképesztő méretű épület. És az érdekes az, hogy nem ronda, nem giccses, legalábbis az utcáról semmiképpen.

A másik elképesztő építmény az innen kiinduló sugárút, és a két oldalán felépített épületsor. És az érdekes az, hogy ez sem ronda. Ma is vállalható. Ahogy a másik végén található óriási körforgalom. Szóval minden gigantikus. De hely volt bőven, és azt mondom illik Bukaresthez.

Összességében kellemes meglepetés volt, rosszabbra számítottam.

Érdekes dologra lettem figyelmes Kijevben. Elgondolkodtató... Eltűntek a Ladák az utakról. Az autópark teljesen átalakult, mióta legutóbb arra jártam. Az utakon megtalálható az összes nyugati autó, a látkép olyan mint bármely másik nyugati ország városában. Illetve nem teljesen: ennyi Lexus-t, Mercedes-t, Porche-t illetve Rolls Roys-ot  én még soha sehol nem láttam, pedig azt mondják az amerikaiak jól élnek :) Elképesztő, hogy az utakon lévő autók 20-30 százaléka a fent említett márkák közül kerül ki.

A várost nagyon rendbe rakták. A főbb utak rendezettek, a belváros szép, és a terek zöldek, tiszták, tele virággal. Természetesen ha a mellékutakat is megnézzük, akkor van még tennivaló, de az irány mindenképpen biztató.

És azt látom, hogy pénz van, és olybá tűnik, hogy a város jó irányba fejlődik.

A munkám Kijevbe, Ukrajna fővárosába szólított. 

Nem először vagyok itt, talán már harmadszor, vagy negyedszer. Utoljára 2007 tavaszán járhattam erre. Azóta nem sokat változott. Nagy a forgalom, sok ember, és az erős kettősség: szegénység és gazdagság egymás mellett.

Az Izlandi vulkánkitörés és hamu miatt tegnap törölték a járatomat, így az eredetileg tervezetthez képest egy nap késéssel jöttem, de még egyelőre belefér, hiszen egy nappal tovább maradok majd. Illetve tervezem, hogy csak eddig maradok, aztán majd meglátjuk, hogy a vulkánnak lesz-e ehhez szava.

Az Aerosvit légitársaság gépével jöttem, mert olcsóbb a jegyük majdnem egy ötvenessel mint a malév járatának. Gondoltam megnézem, hogy milyenek is az új AN 148-as gépeik. Elvileg a malév is ilyeneket fog venni.... Hát nem is tudom. A gép elvileg nem lehet több mint egy éves, hiszen egy éve vezették be a légiközlekedésbe, kívűlről mégis úgy néz ki mint egy lepattant 30 éves gép. A festék helyenként már lekopott, az olaj itt-ott folyik, Isten bizony a hajtómű peremén még flexnyomokat is láttam, szóval nem valami bizalomgerjesztő. A belterét nézve új, új, de valahogy mégis az érződik, hogy akartak ezek a tervezők, de csak ezt sikerült összehozni. A stílus az tipikus oroszos, a nyolcvanas évek közepéből integet. A legérdekesebb a szag: tipikusan oroszos állott szag. Minden orosz gépnek ilyen a szaga. Kellemetlen. De ki lehet bírni. Az ülések bőrösek, de a szabásukon látszik, hogy azok is csak gyenge másolatai a nagy gyárak termékeinek.

Az ellátmány elfogadható, egy szendvics és némi innivaló, a poharak mérete elég kicsi, de végülis elég volt arra az egy óra húsz perces útra.

A reptérre megérkezve iszonyatos hagymaszag fogadott, és nem is akart szűnni, amíg az útlevél ellenőrzésen álltunk sorba. Nem tudom mi lehetett de kellemetlen volt, az biztos.

A szálloda jelen esetben teljesen jó, ez egy régebbi szálloda felújítva, a szobák teljesen rendben vannak, tiszta kellemes, csendes. Hotel Salut.

Holnap belevetem magam a munkába. 2 nap, laza meló.

Szombat este van, a szembe-szomszéd bulit tart, amire ugyan engem is hívott, de nem ismerek rajta kívűl senkit a társaságból, és nem érzem, hogy ott lenne a helyem...

A fiának van a "ballagási" ünnepsége, persze amolyan amerikai módra: kertiparti, grill, sör, zene.

Tóparton lakunk, csendes övezet, de érdekes módon egy-egy ilyen parti senkit sem zavar... sőt, beugranak a szomszédok is, megisznak egy sört, gratulálnak a srácnak.

Beszéltem Will-el, és mondta, hogy egy motort ajándékoz a fiának. No nem kell elszaladnia és vennie egy újat, hiszen a saját Harley-je mellett van egy másik, egy régebbi, és csak kicsit le kellett porolnia, hiszen régóta nem használta már. De nem sok mérföld van benne, talán 15 ezer. és egy Harley 50 évesen is Harley marad majd, emez meg csak 12, azt hiszem. Szép motor, egyszerű, nem is túl nagy, szóval jó lesz a srácnak.

Azt hiszem a motor tényleg tetszhet, mert a délután 15 percenként beröffentette, gondolom érdeklődők kíváncsiságának kielégítése céljából. Szép hangja van, nem sok tompítás van a kipuffogóján. 

Érdekes látni, hogy milyen is az élete egy átlag ameriakinak. Az elmúlt évben követtem kicsit. Vállalkozóként dolgozik, építési vállalkozóként. Saját gépei vannak, és a fiaival dolgoznak az év nyári időszakában. Télen nem sokmindent csinál, inkább csak karbantartással foglalkozik, és a hobbijának hódol: katonai járműveket bütykölget. Abból pedig van neki bőven. Először is egy Hummer, mégpedig az egyes, katonai változat. Pár éve vette, és nagyon szereti. Aztán van két katonai teherautója (ponyvás), amolyan csapatszállító. Aztán két kisebb terepjáró, és talán egy lánctalpas jármű is. Szeretnek találkozókra járni, felújítani, foglalkozni vele.

Ja, az utcánkban van két tank is , azokról majd később...

Már rég el kellett volna kezdenem.

Sokminden történt velem, sokminden érdekes. De nem vagyok egy nagy író. Azon kívűl pedig hangulat függvénye, hogy mikor és miről szeretnék írni. Ezért senki ne számítson naplóra. Inkább csak pillanatnyi érzések sokasága lesz ez...